Ez & az

By georg

Schultz kontra Merkel vagy csak átverés az egész?
Persze az elégedetlenség a világot kormányzó háttérhatalom figyelmét sem kerülte el, hát Merkel asszony ellen egy nem éppen szimpatikus fura alakot küldtek a politikai arénába akit már előre leírtak. A trükk sikerült a szavazók a kisebbik rosszat választották. Majd mindenhol merkelék klikkje kapott többséget. A globalizátorok ellenzéke úgy látszik alighogy bejut a parlamentbe. Örökké persze egyik rendszer sem tart! Örökké nem lehet átverni a többséget!
xx

Nálunk is fura dolog a politika.
Orbán Viktorra megharagudott régi barátja aki a csillagváltás után nem politikára, inkább pénzcsinálásra koncentrált. Elég sikeresen, majd felvásárolt néhány véleménygyártó céget. Szerencsére nem állt globalizátorék társaságába, sőt, saját meglátása szerint tájékoztatja a nagyközönséget. A globális pénzhatalom egyetlen ellenzéke a jobb oldal, de ameddig Amerikában egy bátor elnök sarkára nem áll és kizavarja a Fehér Házból a láthatatlan háttérhatalmat Magyarország elégedjen meg Orbán Viktorral, aki mer az akceptált középtől egy fél lépéssel jobbra lépni.
Tényleg összeveszett a régi két jó barát? Vagy csak az erősödő Jobbik vitorlájából fogták ki a szelet? Vona minden esetre ráfizet a középre csúszásra.
xx

A törökök többsége megszavazta az elnöki prioritást a kormányhatalom irányításában. Annak ellenére, hogy a Bilderberg társaság véleményformáló hírközegei jó előre tudatták a törökökkel és a világgal: Ekkora elnöki hatalom nem más mint a nyílt diktatúra!
Érdekes, az Egyesült Államok elnöke ugyanilyen jogokkal van felhatalmazva, mint ez az Erdogan lesz. Amerika mindezek ellenére a demokrácia maximuma. Bármekkora hatalma van is a mindenkori amerikai elnöknek, neki elmondják a Rothschild – Rockefeller klánok független tömegtájékoztatói: miről mi legyen a véleménye és hogyan tegye a dolgát.
Amit szabad Jupiternek – azt ne tegye az ökör? A demokrácia alfája és ómegája viszont, hogy a kisebbség a többség véleményét akceptálja és elfogadja!
Ne aggódjunk hát, ha így alakultak a dolgok. A brüsszeli balos liberális zöld bohócok ezek után nem adják meg a vízummentességet a török állampolgároknak, ezzel talán csökken a mozlim bevándorlás az amúgy is túlnépesedett Európába.
xx
Mit hoz a Trump éra?
Az európai újkor a spanyol évszázaddal vette kezdetét, melyet a francia, majd a brit évszázad követett. A huszadik századnak, a német évszázadnak kellett volna lennie. A két vesztett világháború ellenére is -ez időben- Németország maradt Európa legerősebb gazdasági hatalma. Közben az új világ gazdasága és népessége úgy megerősödött, hogy Amerika nemcsak Németország, de egész Európa felett hegemóniát szerzett. 
A tizenkilencedik évszázad végére kifejlődött nagyhatalmak: Franciaország, Nagy-Britannia, az Osztrák–magyar monarchia, Oroszország, Németország, az Amerikai Egyesült Államok és Japán, kevés katonai erővel biztosíthatták volna szuverenitásukat, de egyesültek két ellentétes hatalmi blokká, majd 1914 nyarán háborúra keltek. Minthogy a nagyhatalmak az egész világot birtokolták, a konfliktusuk világháborúvá fajult. Az első világháború az európai nemzetek összeférhetetlenségéből fakadt. A másodikat viszont a nemzetközi finánchatalom (amely már akkorra Amerikát gyarmatosította FED – mára pedig az egész földkerekség meghódítására spekulál) bábja Roosevelt és emberei illesztették össze. 
A Második világháború győztesei SZU-US megosztoztak Európán, majd mindkettő a maga hatalmi szférájában Európára kényszerítette saját rendszerét, ideológiáját és törvényeit. 
A Szovjet Birodalom saját fogyatékosságain összeomlott, majd Oroszországban a jelcini liberális anarchia után Putyin rendet – fél liberális fél nemzeti rendszert teremtett. Azóta Amerika újra nem az egyedüli nagyhatalom. A kínai rendszert szabad piacgazdasággal de patriarchális politikai rendszerrel sem lehet kommunizmusnak nevezni. De bármely rendszer gyökeredzik is meg Kínában rövidesen nagyhatalommá válik ez a hatalmas nemzet.
Ahogy más nagyhatalom felett, úgy Németország felett is elmúlóban van az idő. A mai Németország nem lenne képes az egész világ ellen évekig háborút viselni, mint a múlt század elején. A Bilderbergék propagandája mégis mumusként ijesztgetik Európa népeit a németekkel. Ők tudják miért!
Nyugat Európa kellemes jólétben élt a háború utáni évtizedekben az amerikai esernyő alatt, oly annyira, hogy saját védelméről is megfeledkezett. Pedig Európacentrikus külpolitika és honvédelem híján csak Amerika bábjai lehetnek a szuper liberális brüsszeli politikárusok kiknek a Bilderberg Társaság tömegtájékoztatásán adja tudtul mit is tegyenek, illetve mellőzzenek! 
Afelett, hogy két világháborúban Európa elvesztette addigi prioritását, még súlyosabb a győztesek ránk kényszerített törvényei alapján betelepített idegenfajú népség, melyek épp úgy mint Amerikában -rövid történelmi időn belül- túlszaporodnak az autochton népességen, és dezolálják úgy Európát mint Amerikát. A volt Szovjet Birodalom területén a türk és mozlim népek, -nem sokára- szintén túlnövik a szláv népességet.
Amerika egy független amerikait választott elnöknek. Kérdés: mire lesz képes, mit mer vállalni a független elnök?
Megszünteti a Bilderberg Társaság befolyását, amely Amerika gazdasági és katonai erejét faltörő kosként veti be a világ ellen?
Meri állami kézbe venni az US jegybankot?
Akceptálja Amerika mellett: Európát, Oroszországot, Kínát társhatalomként. 
Kivonul Arábiából mind Afganisztánból, mielőtt Amerikának véres fejjel kell távoznia mint nemrég Vietnamból. Miután kifogy a fosszilis energia, a jövő energiaforrása a nap lesz, amiből bőven van az arab sivatagban. Az energiabőség vonzani fogja az ipart, a szemita faj pedig ért a kereskedéshez. Feltehető hogy Arábia, ha áthidalja a „felszabadítást” követő anarchiát, esetleg India szintén felzárkóznak a számottevő hatalmak közé. 
Több nagyhatalom kevesebb erővel is megvédheti függetlenségét, és közülük ha kettő hadra kel tekintettel más hatalmakra nem zúzhatják egymást végképp tönkre, ahogy ezt a két világháború győztesei Németországgal, illetve Európával tettéktették.
xx

Évtizedek óta fut egy amerikai Tv sorozat néhány képernyőn „Mission Impossibile“ címen. Most nálunk is. Néhány szuperman parancsot kap egy fiktív országban a demokrácia helyreállítására. Egy hang közli mindjárt: Ha balul üt ki a dolog tagadni fogjuk, hogy ismerjük önöket. Persze baj nélkül sikerült a demokráciát hetenként helyreállítani.
Ma a szupermanok helyett egy szupermilliárdos intézi el ezt a dolgot. Ez a kortárs érthetetlenül rövid időn belül lett dúsgazdag. Bár a milliárdjait a börzén és pénzsíbolással szerezte, fulmináns sikereit csak a világot kormányzó háttérhatalom tippjeivel, illetve jóváhagyásával érhette el.
Mármost, ha valamely kormány nem hajlandó globalizálódni, vagy az új világrendbe besorolni, akkor nem kezdik rögtön a Bilderberg társaság liberátorai bombázni az országot, előbb a háttérhatalom ezen bőkezű strómanja dollárjai folynak az ellenzék kasszáiba. Ha a következő választások nem hoznának eredményt, még mindig jöhet a revolúció. Lásd az arab tavaszt vagy az utolsó pillanatban félresikerült török nyarat, vagy éppen az antitrump tüntetőket.
xx

Romániában a Facebook attól hangos, hogy Putyin és Trump Orbánnak ajándékozza Erdélyt
Ennyire azért ne bízzunk az urakban. Végül is az US-SU duó tette tönkre Magyarországot, sőt egész Európát. Abba bízzunk, hogy rövid történelmi időn belül a két nagyhatalom mellé felzárkózik Kína, Európa pedig megszabadul a washingtoni háttérhatalom brüsszeli bohócaitól és negyedik nagyhatalomként gondoskodik saját védelméről és szuverén külpolitikába kezd. Több nagyhatalom kevesebb katonai erővel biztosíthatja függetlenségét, mint két konkurens szuperhatalom, melyek akár véletlen folytán is robbanthatnak ki egy új világégést.
xx

Nacionalizmus és liberalizmus egymás függvényei, ikertestvérek, csak együtt egzisztensek! Avagy a szélsőséges liberalextremizmus intoleranciája a nacionalizmus ellen, nem ugyanazon fanatizmusból ered mint a szélsőséges nacionalizmus? Akár jó akár rossz a nacionalizmus a liberális korszak velejárója, mint a demokrácia vagy a szabad piacgazdaság. A liberális és nemzeti erők születésüktől -a francia forradalom napjaitól állnak harcban egymással.
Korunk véleményformálói ellenére egyetlen rezsim sem örök. Négy-öt generáció, legfeljebb 150 év után időszerűtlenné válnak, és át kell engedniük helyüket egy más érának, amely sem jobb sem rosszabb az előzőknél. A világ nem fordul jóra vagy rosszra, csak az idők, a korok változnak, hogy a változás egyeseknek jót, másoknak rosszat hoz, ez már a változás velejárója. Mindig voltak igazságos idők úgy mint jogtalanság. Jó idők és rossz idők, boldog és boldogtalan kortársak, mint ma! Platón szerint minden rendszer lehet igazságos, de lehet igazságtalan is!
Az társadalom döntő többsége számára kétségtelenül a mai liberális gazdasági fázis, illetve a velejáró demokrácia néhány évtizednyi korszaka a legideálisabb. Az egyedüli plurális, demokratikus, kor más történelmi korszakok inkább despotikus kormányzási praxisával szemben. Idővel a legideálisabb rendszer felett is eljár az idő és kénytelen egy másik, semmivel sem jobb, de korszerűbb érának helyét átengedni.
A demokrácia superprotagonistái egyben a demokrácia legádázabb ellenségei is. Törekvésük, a demokráciát tovább demokratizálni abszurdum. Követelésük a korlátlan szabadság, felemészti az államgépezet alapjait, ezzel a demokrácia stabilitását. A demokrácia anarchiává fajul. Az általános anarchia helyett a társadalom inkább akceptál egy új Gaius Iulius Caesart vagy az unokaöccsét, akik bár a demokratikus jogokat megnyirbálják, de helyreállítják az állam autoritását.
Ma épp ezen történelmi pillanat előtt állunk. Liberális pénzemberek 1913 karácsonya előtti napokban trükkel megszerezték az Egyesült Államok pénzkibocsájtási jogát (FED), ezzel a kor leghatalmasabb gazdasága és nemzete egy nemzetidegen internacionalista fináncklikk birtokába került, hogy Amerika népét gazdaságát és hatalmát faltörő kosként világhódító szándékaik megvalósítására kihasználják. Előbb összefogtak a cári despotizmussal, majd a sztalini bolsevizmussal és két véres világháborúban legyőzték a nemzeti államokat, majd negyven éves hidegháború után szerencsésen átvészelték a másik konkurens a szintén világot hódítani indult bolsevizmus bukását.
Amerikát és Európát a két világháború következményeként teljesen adósukká tették, illetve behódították a fináncmágnások. Persze a fináncoligarchák nem személyesen ülnek a trónon vagy az elnöki székeken, önmaguk helyett különböző liberális zöld, balos szólamokkal ágáló bohócokat ültettek az államok élére, akiknek saját tömegtájékoztatásuk útján közvetítik milyen politikát kövessenek.
A saját fogyatékosságain összeomlott Szovjet Birodalomban még szét sem porladt a kommunizmus, liberálisék véleményformáló hírközegei már Oroszországban voltak. A jelcini anarchikus átalakulás éveiben úgy tetszett ezután Oroszország soha nem vetekedhet az Egyesült Államokkal. Putyinnak mégis sikerült fél liberális, fél nemzeti rendszert megvalósítani Oroszországban. Azaz az eljövendő világ rendszerét. A mai Oroszország feladta a bolsevikok hódítási törekvéseit, és inkább konszenzust keres a nyugati kultúrközösséggel ahová tartozni kívánna vagy inkább óhajtana, azon egyszerű okból, mert ezt az irdatlan terjedelmű országot nyugatról kevesebb veszély fenyegeti mint keletről.
Kína ha lépést akart tartani a nemzetek közötti versenyben, át kellett térnie a kor időszerű gazdasági rendjére, a szabad piacgazdaság rendszerére, viszont megtartotta a szigorú – paternális politikai rendszerét, ami a nemzeti rendszerek sajátossága. Ezen aspektusból tekintve, a mai prosperáló kínai államrendszert sehogy sem nevezhetjük kommunizmusnak.
Mára saját bázisukon Amerikában feszítették túl a húrt liberális világhódítók. A minden amerikaira erőszakolt, mára polgáronként negyven – ötvenezer dollár körüli államadósság egyszer meg kell, hogy bosszulja magát. Az utolsó elnökválasztáson az Egyesült Államok népe egy független amerikait választott elnöknek az oligarcháktól sponzorált szuper-liberális asszonyság helyett, hiába törték magukat választottjuk mellett a majdnem száz százalékig liberális „vallású” hírközegeik. Várjuk meg, hogyan birkózik meg az új elnök a liberális hatalmasokkal, vagy merészel-e egyáltalán maga kormányozni? Bejut-e egyáltalán a Fehér Házba, vagy a Kennedyek sorsára jut?
Mégis feltételezhető: mára az akadálytalan globalizáció végére értünk. Az első világháború előtt több nagyhatalom létezett, melyek kisebb véderővel biztosíthatták szuverenitásukat. A világ globalizálása helyett, nem lenne jobb visszatérni a régi többpolusu „békeidők” világához?
xx

Elment az esze ennek az angol lady premiernek? Véleménye szerint, ha másként nem megy globalizálni a világot, néhány atombombával kell Oroszországot kényszeríteni, hogy besoroljon a London City és Washington diktálta globális világba! Feltehetőleg Nagy-Britannia rendelkezik annyi atombombával, hogy kiirthassa Európát, tán az egész emberiséget bolygónkon, Oroszország és Washington pedig sokszorta több bombát állíthat csatasorba. Ha illuminált részeges vendég beszél hülyeséget egy sohoi pubban – hát, ez a véleménye, de a miniszterelnök!? Ameddig ilyen lángelmék kormányoznak Londonban, Berlinben, Brüsszelben, főleg Washingtonban, ne csodálkozzunk, hogy völgynek fordult civilizációnk szekere! Nézzétek meg kikre voksoltok a következő választáson. Ma az egyetlen ellenzék a jobb oldalon áll!
xx

Európa végveszélyben.
A múlt század harmincas évei végén három intranzigens rezsim gátolták egymás hatalmi kibontakozását: a liberális kapitalista angolszász világ; a sztalini bolsevizmus; és a nemzeti társadalmak. Hogy az egyiket eliminálják, a másik kettőnek szövetségre kellett lépnie, bármilyen ellenséges viszonyban is álltak egymással! Így adódott, hogy két világhatalomra törő halálos ellenség összefogott a német konkurens ellen.
Mára mindjobban kiderül, a konkurens nem egyedül Németország volt, hanem egész Európa. A győztes SU-US meg is osztoztak Európán, aztán mindkettő a maga hatalmi szférájában ránk kényszerítette saját rendszerét, ideológiáját és törvényeit. A népek önrendelkezési joga hamis tételéről, amely csak a győztesekre érvényes, az emberi jogok kitalálásától amely az idegen fajú és kultúrájú emberek befogadásától a buziházasság elfogadásáig kötelez minket. Legelőbb ép a „győztes” Nagy-Britannia és Franciaország városait töltötték meg különböző színű, szőrű népekkel. Most Németországot és Itáliát lepik el idegen bevándorlók. Még be sem fejeződött Európa elidegenesítése, már terrorhullámokat produkálnak a bevándorlók másod, harmadgenerációs leszármazottai, a jövő polgárháborúi előjátékaként. A bevándorlok, sőt leszármazottaik nagyobb hányada új proletariátust képez, amely igénytelenebb életkörülményekkel is beéri mint az őshonos lakosság. A dinamika hiánya pedig a stagnáció!
Mára Európa sorsa épp olyan bizonytalanná vált mint az Egyesült Államoké, amely rövid történelmi időn belül szét fog esni faji konfliktusain. A volt Szovjet Birodalom déli területein, vagy tíz türk és mozlim nép él amelyek sokkal szaporábbak a szlávoknál. Túlnövik az oroszokat és nemsokára visszakövetelik az Eurázsiai Szteppét. Kína majd Szibériát fogja pretendálni. A zsugorodott Oroszország pedig kénytelen lesz Európára támaszkodni.
A demokrácia elengedhetetlen feltétele a prosperáló fejlett jól szervezett gazdaság, vagyis a jóléti társadalom. Csak ekkor támad a liberális korszellem, ezzel párhuzamban a polgárok egyenlősége, amely a demokráciát megteremti. E gazdasági és szellemi adottságok nélkül a demokrácia nem működik! Így a demokrácia csak a kort meghatározó civilizációt alakító népekre korlátozódik. Tehát a demokráciát Arábiába bombázni sem sikerülhetett! Khomeinivel, Szadammal, Khadaffival, ha nem is voltak szuper demokraták, egy kis jóakarattal lehetett volna szót érteni. A demokrácia exportálása, az arab tavasz megrendezése radikális anarchiákat juttatott hatalomra Arábiában, amelyeket talán már lehetetlen lesz megfékezni. Arábiát már felrázta a „demokrácia” exportálása. Bár az olajáldás Arábiában elapad, de a napsugár, a jövő energiaforrása marad. Az energiabőség az ipart fogja odavonzani. A világ nagy változások felé halad. Arábia épp napjainkban küldi ötödik hadoszlopát Európába. Olyan törvényekkel álcázva a bevándorlást, melyeket a világháborúk győztesei kényszerítettek a legyőzött Európára.
Oroszország kényszer nélkül vonult ki Európából. A jelcini anarchikus átalakulás éveiben úgy tetszett Oroszország ezután soha nem vetekedhet az Egyesült Államokkal, de Putin rendet teremtett. Fél liberális, fél nemzeti rendszert valósított meg Oroszországban.
A fasiszta vagy nemzeti rendszerek, akceptálják a szabad piacgazdaság előnyeit, de politikai államrendszerük autoritárius paternalista. Felmerül a kérdés: A mai prosperáló kínai államot és gazdasági rendszert lehet kommunizmusnak nevezni?
Bár az Egyesült Államok katonai támaszpontjai körbehálózzák földünket, fenntartásuk horribilis összegekbe kerül. Annál inkább, hogy pénzüket a nemzetközi fináncoligarchától (FED) kölcsönzik kamatos kamatra. A világ pedig rövidesen nem fogadja el fedezetlenül nyomtatott dollárjaikat.
Európa tarthat a még intakt Orosz Birodalomtól, persze ilyen hatalmas kiterjedésű birodalom nagyon sok felől fenyegetett de legkevésbé Európától. Ezt az oroszok maguk is konstatálták. Próbálkoznak is jó viszonyt teremteni a nyugattal. Kivonultak a megszállt Baltikumból és közép-kelet Európából, akceptálják Ukrajna függetlenségét, de Elégedjünk meg ennyivel. Washington ne próbálkozzon Ukrajnát Oroszország ellen hangolni,
Kína és India nemsokára felsorakoznak a számottevő hatalmak közé. Arábia amint túllép az anarchián és terjeszkedni kíván, Európa van a legközelebb. Az újjá éledt sztyeppenépek pedig majd keletről fenyegethetnek.
Ma hiba lenne Washingtont az egyedüli szuperhatalomnak tekinteni.
Ha a Brüsszelből Európát a washingtoni háttérhatalom járószalagján kormányzó balos, liberális, zöld bohócok nem is akarják megérteni. Rövidesen új feltörekvő hatalmak fogják Európát fenyegetni. Európa nem számíthat Amerika örökös gyámságára. Ezt mielőbb meg kell értenünk! Gondoskodnunk kell saját, szuverén Európa centrikus védelemről, külpolitikáról, a kormányoktól kontrollált bankrendszerről. Különben nem tudjuk magunkat átmenteni a jövőbe.
xxx
Linkociék nagyon rosszul sáfárkodtak liberális komáikkal, így a legtöbb polgármesteri hivatalt, de a helyi képviselők posztjait is a Fidesz nyerte. Ne csodálkozzanak, hogy most a Fidesz és holdudvara osztozik a maradék földbirtokokon, amit előbbiek még nem szereztek meg, vagy nem herdáltak el.
De hogyan kerülhetett Gyurcsány elvtárs embere a „Fidesz diktatúra” éveiben -a tanári kar tiltakozása ellenére- az egyik iskola élére? Lehet, hogy igazgató elvtárs azóta saját embereire cserélte a tanári kar egy részét, a többiek pedig, ha maradni szeretnének jól teszik, ha együtt üvöltenek a farkasokkal. A szülő pedig, ha nem akarja, hogy az igazgató, esetleg tanára megorroljon gyerekére, hát ráadja a kockás inget. Persze bármilyen ügyről legyen is szó, mindennek van ugyanannyi támogatója, mint ellenzője, sőt egy másik harmad akiknek mindegy a dolog kimenetele.
Tényleg okosabb lenne a focistadionok helyett a leromlott kórház és iskolaépületeket rendbe hozni, de ha végre rájöttek politikusék: Mielőtt saját meglátásunk szerint döntünk, kérdezzük meg az érdekelteket mi a meglátásuk az ügyről? Hát akkor illene elmenni, asztalhoz ülni, elmondani véleményét, vagy panaszát minden érdekeltnek! Nemigaz?
Politikusék pedig ezután is kérdezzék meg előbb, a munkavállalók, szakszervezetek, munkaadók véleményét mielőtt törvényeket hoznak.
xx

A kormány legfontosabb feladata lenne:
1. A Magyar Nemzeti Bank 100%os állami tulajdonban tartása, A minisztertanács, illetve az országgyűlés beleegyezését mindenkori ügyvitelébe. A bank elnökét, illetve a vezető grémiumát az országgyűlés bármikor raportra rendelhesse és visszahívhassa.
2.Szabályozzák a kereskedelmi bankok ténykedését. A CHF átverést forintosíttassák, hogy az adós csak a felvett forint összeggel és kamatjaival tartozzon.
3.Biztosítsák a helyi önkormányzatok monetáris-anyagi biztosítását. Nem megoldás, hogy az állam időnként kifizeti a községek adósságát.
4.Szanálják a kórházépületek leromlott állapotát, orvosok és ápolószemélyzet bérezését.
5.A szociális hálót (nyugdíj, özvegyi, árvasági járadékot, orvosi-kórházi ellátást) az állam saját szervezésében szolidáris alapon biztosítsa magántársaságokra ne bízza.
6.Magánbiztosítók második – segéd biztosítóként működhetnek. (Fennáll a veszély, hogy a biztosítottak befizetéseit eltőzsdézik!)
7.Szanálják a közoktatást. A leromlott épületektől az oktatók bérezéséig. Az oktatásügyre fordított büdzsé megduplázásával.
8.Politikusok, illetve pártkatonák ne lehessenek állami tulajdonú vállalatok vezetői. Alsó, mint felső vezetők csak a cégben dolgozó, belső ismereteket szerzett, megfelelő hozzáértéssel bíró személyekből kerülhetnek ki.
xxx

Az egész univerzum szisztéma és törvények szerint működik. Amint a kozmosz a fizika törvényeit követi, a gazdaság, a politika az emberiség egész szociális rendszere is csak a saját rendszerességén működhet igazán jól. Ezt a törvényszerűséget bizonyos időre ki lehet játszani, önmechanizmusát elterelni akár megállítani, de nagyon is fáradságos a természet törvényeivel, erőszakkal szembeszállni.
A politikai és gazdasági rendszerek között korreláció van, mely a korszellemre épül, mely a társadalmi életet, a politika, mint a gazdaság összhangját az adott időben garantálja. Mert a korszellem az ember gondolatvilága, más a középkorban és más egy fejlett civilizáció idején. A korszellem párhuzamosan változik az idővel. A középkor embere akceptálta mind a nemesség, mind az uralkodó kiváltságait. A demokrácia a gazdasági fejlődés során alakul ki, amikor, a mezőgazdaság elsődlegességét az ipar és kereskedelem háttérbe szorítja, majd a gazdasági prosperitás több munkaerőt igényelt, mint amennyi ez időben adatott. Amikor a munkaadónak inkább szüksége van a munkavállalóra, mert utóbbi könnyen talál új munkát. Ez a szituáció: nem a munkaadótól függeni, teremteni meg a korszellemi egyenlőséget. Ötven évvel ezelőtt egyszerűen így szólította meg a főnök alkalmazottját: „Hallja-e, Molnár?” Száz éve pedig még tegezte. Ma arcátlanság lenne munkatársát nem Molnár úrnak szólítani, sőt kisebb cégeknél sok esetben tegeződnek főnök és munkatársai.
Ahogy a művészeti stílusokat – a nyugati szellem fejlődését tekintve – a gótika, reneszánsz, barokk, rokokó, empire, klasszicizmus, szecesszió irányzataira osszuk, ugyanúgy skálázhatjuk a politikai rendszereket is: feudalizmus, oligarchia, abszolutizmus, demokrácia, szinkronban a korok időszerű gazdasági rendszereivel: céhgazdaság, merkantilizmus, a manufaktúrák kora, és végül a kapitalizmus. A politikai rendszert, az adekvát gazdasági renddel együtt.
A rendszerek négy-öt generáció alatt, legfeljebb 150 évig időszerűek, ezalatt anakronisztikussá válnak, így át kell engedniük helyüket egy más érának. Ahogy a művészeti stílusokban sem értékeljük a szecessziót többre a barokknál, úgy a korábbi idők gazdasági vagy politikai rendszereit sem tarthatjuk a mainál többre vagy kevesebbre. A maguk idejében ezek voltak korszerűek. Platón szerint minden rendszer lehet igazságos, de lehet igazságtalan is! Azelőtt is voltak igazságos idők úgy, mint jogtalanság. Jó idők és rossz idők, boldog és boldogtalan kortársak, mint ma! A világ nem fordul jóra vagy rosszra, csak az idők, a korok változnak, hogy a változás egyeseknek jót, másoknak rosszat hoz, ez már a változás velejárója.
Minden fejlett kultúra az emberiség kultúrhagyományára épül, az elmúlt kultúrákra, melyek a múltban fénykorukat élték. A gondviselés igazsága, hogy minden faj, minden nép, egyszer az emberiség elitjéhez tartozott, vagy tartozni fog, de nem marad örökké domináns. Ahogy feltűnt és egy ideig a világot uralta, úgy tűnik el újra az ismeretlenségbe, ahonnan feltűnt, ha ideje lejárt. Ezért a világtörténelem eseményei törvényszerűek. Az idő terminálja a sikeres fajt, a vezető népet és a győztest. Ez a törvényszerűség határozza meg a győztes hadvezért, de a victis-t, a legyőzöttet is. Egyedül egyetlen nép, nemzet, vallás, hadvezér sem tudja a történelmet befolyásolni, így értelmetlen a dicsőséget egyedül nekik tulajdonítani, vagy a felelősséget csak reájuk hárítani. Ők mindahányan csak a kötelességüket tették népükért, nemzetükért, a maguk idejében. Az önfenntartás ereje reflex, a sikert mindnyájan keressük, végtére is valamennyien szeretnénk nyertesek lenni. Akik alul vannak felfele törekszenek, természetes, hogy akik felül vannak, felül akarnak maradni- a lehető legtovább.
xxx
Az állam jog, véd, dacszövetség, amely cserében kötelességvállalást követel polgáraitól. Az állam évezredek óta konstituálja vezetőit, törvényeit és institúcióit, de ez ideig sem az ideális kormány, sem az ideális államforma, az ideális állampolgárról nem is szólva, nem találtatott. Félő, hogy az ember tökéletlensége miatt örökre megoldhatatlan is marad. Azért egy bizonyos biztonságot kölcsönöz az állam mindnyájunknak. Így a nagy többség eltűri, hogy kortársai körülbelül öt százaléka kormányozza és uralkodjon felette. A polgárok nagy része úgy sem törődik sokat a politikával, amíg az állam a rendet, a biztonságot fenntartja, és vagyona sérthetetlenségét garantálja.
xxx
Ez a jövendölés 2003 ban íródott…. Amíg Arábiában hiányzik az egység, a gazdag sejkeket magukhoz hasonszőrűként kezelte a nemzetközi fináncoligarcha. Csak ha egy karizmatikus figura tűnt fel Arábiában, (Nasszer, Szaddam, Khaddafi) aki az arabokat egyesíteni tudná, tetszik az amerikai politika mozgatói, az Egyesült Államok elnöke kötelességévé, ezen véleményük szerint gazfickó megfékezését. Az angolszászok hadigépezete könnyen legyőzi az arabok hadseregeit, de Arábiát pacifikálni nem fog sikerülni. Mi lesz, ha a kormányok nem tudják a társadalmat féken tartani, ha új Afganisztánok, Irakok, Algériák vagy Palesztinák keletkeznek? Akkor már itt az anarchia! Az anarchia, amelybe végül minden civilizáció beletorkollik!
xxx
Irak, Afganisztán megszállása, az arab forradalmak (arab tavasz?)mind anarchiát eredményeztek. A megdöntött kormányok relatív kezelhetők voltak, de mind radikálisabb anarchiák lépnek fel helyükben. A behelyezett bábkormányok nem tudják a társadalmat féken tartani.
A szétbombázott otthonok lakói özönlenek Európába. Nagy Britannia városaiban, Párizsban, Berlinben lassan több az idegen mint a hazai polgár. Mi lesz Európával ha a nemzetközi finánchatalomtól elszabadított pokol ellenünk támad?”
xxx
Hungária non celebrat – vagy Magyarországnak nincs oka ünneplésre, de Európának sem.
A médiák tulajdonosai ünnepeltetik a világháborúk győztesei nagy győzelmét Londontól Moszkváig, de nekünk magyaroknak nincs mit ünnepelnünk. Mi csak útjában voltunk a háborúnak. Mert a Kárpát-medencén majd minden hadviselőnek át kell vonulnia, akár keleti hódító tör Európára, akár nyugati hatalom vonul kelet ellen. A századok folyamán a magyarság, mint a Kárpát-medence népei, akaratuk ellenére is belekerültek a legtöbb háborús konfliktusba, hogyan maradhattak volna ki a huszadik század mindkét világégéséből?
A kis államok kénytelenek alávetni magukat a hozzájuk legközelebbi hatalmi csoportosulásnak. A korabeli magyar kormánynak nem volt választása, mert Németország volt a közelebbi potentát melynek kénytelen volt engedelmeskedni. Ahogyan a kivonuló Szovjet Birodalom helyére is hazánkba tolakodott a globális bankárhatalom.
Vajon e rettenetes világégés után egyedül a Német Birodalom kapitulált, vagy egész Európa? A bombák melyek Kölnre, Londonra, Milánóra, Párizsra, Normandiára hullottak, nem rombolták-e szét egyúttal a British Empire-t vagy a Francia Gyarmatbirodalmat? A bolsevizmus Németország feletti győzelme egyben a bolsevizmus Oroszország feletti győzelmét is jelentette. A háború győztesei a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok lettek, illetve a Sztálin-klikk és az a nemzetközi tőkeoligarcha, amely a háborút Amerikából pénzelte. Eme győzelem után Washington és Moszkva politikája határozott a világban, melybe egyetlen európai államnak, még kevésbé európai politikusnak van beleszólási joga. Az első világháború nem volt elég Németország teljes legyőzésére, sem Európa szétdúlására. A második testvérviszály Európa nemzetei között nemcsak Németországot de egész Európát, fél-fél részben a Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok csatlósává degradálta! Két, bár rokon fajú, de téridegen hatalom osztozott meg Európán.
Az utókor feltehetőleg 1945 májusától számítja majd az európai kultúra letűnését, illetve az euró-atlanti civilizáció kezdetét.
xxx
Rendszerváltás.
Bár a kommunista egypárturalom liberális többpártrendszerre változott, sikerült a nomenklatúrának, amely addig a politikai hatalmat gyakorolta és az állami vagyont kezelte, hatalmát saját gyermekeire átruháznia.
Az úgynevezett kerekasztal megbeszéléseken, előre megegyeztek az átmenet mikéntjéről az egypárti diktatúrából a neoliberális rendszerbe a kommunista apákkal, a kerekasztalnál velük nem is szemben, inkább egymás mellett ülő, valamilyen liberális klikket képviselő gyerekeik, vagy magukat kevésbé kompromittáló rokonaik. Hogy az 1990. márciusi választásokon, már ugyanezen liberál ágáló kandidátusok kínálták magukat ilyen vagy olyan színárnyalatban. Így bármely pártra szavazott is a nép, a szabadon választott parlamentbe nagyrészt az ávós nagypapa, a pártkáder apuka gyermekei kerültek be.
Az ifjak hatalomba kerülve az államosított javak volt tulajdonosait kis borravalóval kárpótolták, majd a sztalinistáktól állami tulajdonba vett vagyonokat elherdálták a nemzetközi multicégeknek. A multiktól a közbenjárásukért kapott borravalón aztán, saját tulajdonukba szerezték a maradék állami vagyon jó egyharmadát. Mellékesen már a -megválasztásuk első turnusában- megduplázták azt az államadósságot, amelyet még apáik vettek fel a kapitalistáktól.
A következő választás előtt a szocialista párt, a szociális állam megvalósítását, fizetés és nyugdíjemelést ígért. A választók megelégelve liberálisék disznóságait, visszaválasztották a szocialistává vedlett kommunistákat. Bár e „szocialisták” elég mandátumot szereztek az egyedüli kormányalakításra, kormányukat a hozzájuk legközelebb álló liberális klikkel közösen szervezték meg. Amit eddig a különböző színezetű liberálisok még nem herdáltak el, vagy nem kaparintottak a karmaik alá, most ez az egyesület zsebre vágta.
Rendszerüket hamar megsokallta a „mezei nép” és 1998ban a jobbközép pártok nyertek többséget, Orbán Viktor pártjával az élen. Orbán a polgári középtől, egy lépéssel a nemzeti oldalon áll a bal-nemzetközi vagy bankár-kozmopolita pártirányvonalakkal ellentétben. A nemzeti irányzat megvallását utóbbiak fasiszta-náci jelzővel illetnek, ami alatt a legbigottabb sovinizmust értik, feledve saját igényüket, vélt agytrösztjeik kiváltságát, felsőbbrendűségét illetőleg! Orbán nem bővítette az államadósságot, így az esedékes választáson ők kapták a legtöbb szavazatot: 48%ot. Ami nem volt elegendő a nemzetközi és kozmopolita pártok összefogása ellen.
Így jutott vissza a szociál-liberális klikk újra a kormányzásba. A választás előtt most is fűt fát ígértek a szocialisták, akkor is, ha ígéreteiknek hiányzott az anyagi bázisa, így az IMF-től vettek fel sok milliárd dollár kölcsönt, ebből fedezték az állami alkalmazottaknak beígért béremelést. Az államkölcsönt pedig ki másnak, mint az adófizetőknek kell visszafizetniük! A külföld felé eladósodott államot pedig, saját kormánya helyett a nemzetközi kamatgyarmatosítók irányítják! A választások előtti handabandázások beváltása bankkölcsönökből, sem Európában, sem Amerikában nem ismeretlen. De gondolják meg bankárék, mint politikusék: az államadósságok rövid történelmi időn belül olyan mértékre nőnek, hogy az állam bevétele a kamatokat sem fogja fedezni! Legkésőbb akkor kényszerülnek a politikusok visszavenni a világ irányítását a bankárdinasztiáktól.
Liberáliséknak nem volt elég, amit eddig összeharácsoltak, addig feszítették a húrt, hogy a szociálliberális miniszterelnök maga sokallotta meg túlkapásaikat, majd visszalépett. Most az egyik milliárdossá vedlett, volt pártdinasztia gályafigurája lett miniszterelnök. Öt nem zavarta, hogy majd havonta derült fény valamelyik kormánypárt, pártkatonájának valamilyen csalás, vagy korrupciós ügyére. Az ellenzék jogos és legális tüntetéseit pedig rohamrendőrséggel, szemkilövéssel oszlatta szét, amit rendőrei oly igyekezettel hajtottak végre, hogy haza igyekvő polgárokat, vagy véletlen arra sétáló turistákat is meggumibotoztak. Pedig a tüntetők, csak egyetlen alkalommal léptek fel erőszakkal, a tv ház ostrománál. Különben nem vertek be kirakatokat, ahogy a bal-nemzetközi tüntetők Berlinben vagy Romában teszik.
A szavazó polgár végleg megelégelte a szoc-liberális országveszejtést és eleget tett Orbán Viktor kérelmének: radikális változást, pártja csak háromnegyedes parlamenti többséggel tud megoldani. Persze az eladósított, a világháborúkat követő békeszerződésekkel megcsonkított Magyarország gyenge a nemzetközi bankárvilág demokráciának álcázott rendszere ellen fellépni. Az új világrend normáitól alig eltérő változtatásokért rögtön pellengérre állították a nemzetközi médiák az Európa-parlament előtt Orbánt és Magyarországot. Mármost Magyarország kénytelen lesz kivárni, amíg a szuperdemokraták országlása nálunknál hatalmasabb nemzetnél pattintja el a máris túlfeszített húrt. A Magyar Nemzet a középkori történelme folyamán, négy Európára törő eurázsiai sztyepphatalmat tartóztatott fel Európa lerohanásától. Átvészelte a szovjet megszállókat, feltehetőleg a kamatgyarmatosítók és szekértolóik maradék néhány esztendejét is átvészeli!
xxx

A bankok forintban folyósítottak hitelt, de rászedték ügyfeleiket az elszámolás illetve visszafizetés svájci frankban történő elfogadására. A bankárok tudták, de a rászedettek nem, hogy a világ egyik legstabilabb valutájához viszonyítva a forint mind többet fog veszíteni értékéből, hogy adósaik örökké az adósságcsapdában maradnak! Az utolsó 50 évben az USD értéke 5-szörösét, a GBP 10-szeresét vesztette el a CHF ellen!
A szabad piacgazdaság csak addig működőképes, amíg a résztvevők: ipar, kereskedelem, finánctőke respektálják egymást – élni és élni hagyni mottóján.
Ma már a pénzel pénzcsinálás mesterségének nincsenek határai, ha a legfelsőbb bíróság az igazságosság, jóérzés helyett -milyen törvények alapján is- a csalók érdekében dönt.
xxx
A Tv. vagy monovízió napjainkra mindjobban kiszorítja az irodalmat, újságot, mozit, színházat életünkből. Bár – hosszú idő után nemrég színházban voltunk. Hát, a magas jegyár ellenére telt ház volt. Újabban az internet konkurál a monovízióval. Nem csoda! Itt olyanról is olvashatunk, ami nem egyezik a globális világformálók tendenciáival, sőt meg is írhatjuk gondolatainkat, amit tudatni kívánunk a világgal. Egyenlőre még, ameddig cenzúrázni nem fogják a szabad gondolatot.    
xxx
Ha valaki írni akar, annak sokat kell olvasni! Találta fején a szöget egyik kortárs író. Majd tovább szőtte gondolatait: aki hülyeségeket olvas, az hülyeségeket fog majd írni. Aki okosakat olvas, az talán, okosakat is ír. Jaj, ne tessenek kérdezni tőlem kitől származik eme paradigma. Elfelejtettem, de ha diplomamunkát írnék, és hiányozna belőle eme férfiú megnevezése, ellenségeim biztosan rám sütnék a plágiát bélyegét. Minek is tagadnám, kevés kis tudományomat másoktól kaptam!  Végül is amit ma tudunk, azt rég kifundálta, feltalálta, megírta valaki régi idők, vagy újabb kor géniusza. Ergo mindnyájan csak másolók, átvevők, továbbadók vagyunk. A kevesek, kiknek megadatott valami hasznosat alkotni, vagy felfedezni, sikerük alapjait ők is másoktól merítették.
Több ismert politikusról derítettek ki akadémiai címük megszerzése körüli hiányosságokat politikai ellenfeleik. Főleg azokról akik túl nagy konkurenciát jelentettek számukra. Persze elfelejtettek saját portájuk előtt sepregetni. Náluk nem akadály a duplán eltűnt disszertáció, az ügynök, vagy pufajkás múlt.
xxx
„A magyar bankszektor Európában a nagyon stabilak és jól menedzseltek közé tartozik” nyilatkozta tegnap az egyik bankvezér. Kétségtelenül! Ezek a kompetens menedzserek tudva tudták a svájci frank stabilitását más valutákhoz viszonyítva, amikor a lakosságra, sőt számtalan önkormányzatra kényszerítették a forintban folyósított hitelek elszámolását svájci frank alapon.
Ezt abban a tudatban – ravasz előrelátásban tették, hogy a 10-20 év törlesztési idő folyamán, a forint, de feltehetőleg a dollár, az euro illetve más valuták is vesztenek értékükből a svájci frankhoz viszonyítva. (Ami nagyon is rövidesen bekövetkezett.) Vagyis adósaik soha nem fognak kikerülni az adósságcsapdából, mert örökké adósaik maradnak. Tehát nemcsak „hibás árut adtak el” – becsapták ügyfeleiket!
A pénzel pénzcsinálás mesterei ezzel saját klienseiket, országuk gazdaságát tették tönkre. Magyarországon alig mer valaki lakáshitelért folyamodni, ezzel az építőipar rettenetes válságba került. Az építőipar pedig a gazdaság mozdonya. Ha válságba kerül, mindent magával ránt!
Ha a magyar bankszektor Európában a nagyon stabilak és jól menedzseltek közé tartozik, akkor bizonyára a bezsebelt milliárdokból kárpótolni tudja ügyfeleit a „hibás áru” visszaforintosításával. Végül a forinthitel után is kamatot, kezelési költséget, meg még mit szednek. A bankok elégedjenek meg ennyivel!
A kormány merjen cselekedni és követelje a visszaszámlázást forintos alapon, éspedig anélkül, hogy az állam, az adófizető valamivel is kárpótolná a visszajáró túlköveteléseket. Azon kívül jelölje meg a hitelkamat értékét 10% alatt, és nyilvánítsa az ennél magasabb követelést büntetendő uzsorakamattá.

KIVONATOK q VILÁGHÁBORÚK ÉS GYŐZTESEK címen megjelent könyvből.

Államadósság, bankok, szubvenciók, szociális paraziták.
Háború idején nem rendkívüli, inkább elkerülhetetlen az állam eladósodása. A megnyert háború, a nemzeti szuverenitás megőrzése minden adósságot megér. Ahogy a béke helyreáll, legyen az államvezetés első feladata az adósság letörlesztése, bármily népszerűtlen intézkedések árán is, mert a nemzet fennmaradása szolid gazdaságot és pénzgazdálkodást kíván. Békeidőben a legnagyobb felelőtlenség a kormányzattól az állam, a nemzet, végül a nép ellen az államháztartást egyre újabb adósságfelvétellel kiegyenlíteni!
A jelenkor óriási áruforgalma szükségessé tette a papírra nyomtatott váltót: a papírpénzt, a papírpénz kezelésére pedig a központi – nemzeti jegybankok létesítését, melyek az adott ország fizetőeszközének kibocsátásra jogosultak. Kevesen tudják, hogy ezek a nemzeti-jegybankok: a FED – az Egyesült államok jegybankjai, a Bank of England, a Deutsche Bank, az Európai Központi Bank, de a világ vezető országainak nemzeti bankjai, mindahány priváttulajdon, melyek vagy teljesen, vagy részvényeik többségében a nemzetközi pénzemberek tulajdonában vannak. Ezeket a nemzeti bankokat azzal a trükkel orozták el a kormányoktól a bankmágnások, hogy válságos helyzetben -persze kamatra- az államháztartást, mint a kereskedelmi bankokat a nemzetközi bankárok kisegítik. De bankárék honnan veszik a sok pénzt, amivel a világot, Budapesttől Bonnon át, a washingtoni kormányokig valamennyit eladósították? Először jogot szereztek az Amerikai Egyesült Államok bankjegyeinek kiadására. Majd elfogadtatták a világgal, hogy az arany helyett a dollár legyen a valuták elszámolási alapja. Most ezek a bankmágnások annyi papírdollárt nyomtatnak, amennyit a világ kormányai vagy más hitelkérelmezőik elkölteni bírnak. Ezzel a dollár is inflálódik, hogy az utolsó ötven évben a Dollár, a stabil valutákhoz, mint a svájci frankhoz viszonyítva, értéke ötszörösét vesztette el. De ez idő alatt a bankóprés kezelői hamis pénzükkel adósukká tették a világot!
Ameddig a pénzkibocsátás az állam monopóliuma, az államháztartás hiányát fedezni lehet, a hiánnyal egyenértékű bankjegymennyiség kibocsátásával. Ez inflációt okozhat, kivéve, ha a nemzetgazdaság növekedése meghaladja a kibocsátott mennyiség értékét. Az államtól kibocsátott saját pénztöbbleten nincs kamatteher. A bankoktól felvett kölcsönre viszont kamat jár, sőt ha az állam, vagy az adós képtelen visszafizetni, vagy adósságát pillanatnyilag törleszteni, újabb kamattal növelheti régi adósságát! Nehogy az adós valaha is, kikerüljön az adósságcsapdából.
A hiteligénylők utáni hajsza a banküzlet velejárója, és a legjobb adós az örökké adós. A sok millió kis adós mellett a legnagyobb potenciális adós az állam! A polgárt és az államot csak ösztönözni kell mennél nagyobb adósság elfogadására. Így aztán bankárék felfedezték szociális hajlamaikat. Tömegszédítő médiáik támogatnak minden tendenciát, mely az államtól pénzt követel, a szociális segélytől a szubvenciókig. A politikusok pedig, eleve tudván, hogy hiányzik ígéreteik anyagi bázisa, megválasztásuk érdekében mégis mindent megígérnek. Bankárék aztán folyósítják a politikusoknak ígéreteik beváltásához a milliárdokat, melyek visszafizetése, persze kamatostól, az adófizető kötelessége!
Mennél több naplopót kénytelen a szociális biztosítás eltartani, annál többet követel az állam a szorgalmasoktól, a kispolgártól, a társadalom gerincétől. Amíg ez a társadalmi réteg meg nem elégeli és maga kezdi az államot, illetve illetményköveteléseit kijátszani. Az állami szubvenciók elorzása lassan gazdasági ágazattá növekszik!1 1A bankok nemrég elhitették a világgal, hogy összeomlás elött állnak és az állam támogatásra szorulnak. Csak Európában többszáz pénzintézet között ezer milliárd euró kölcsönt osztott szét az EKB- 3 évre 1% kamatra, amiért az európai államok szavatosságot vállaltak. Abban az elvárásban, hogy a bankok a milliárdokat az értéktermelő reálgazdaság fejlesztésére fordítják. A bankok azonban a felvett összeg nagy részét jövedelmező 6-7% os hozamú állampapírokba fektették. E manőverrel megkerülték az apró kölcsönök nyújtásával járó cécót és adminisztráció költségeit, duplán károsítva, becsapva az államot, vagyis az adófizető polgárt. Számtalan vállalkozó szakít le az államháztartástól milliókat hamis adatokkal. Munkavállalók igénylik a munkanélküli segélyt, közben feketemunkát végeznek. Munkaképes fiatalok költött betegséggel terhelik a rokkant ellátást. A társadalom becsületes részének pedig nemcsak a dörzsölteket kell eltartani, hanem a szükséges adminisztrációt is pénzelni.
A demokratikus államrend ördöge a parttalanul áramló szubvenciófolyam és a jogosulatlanoknak szórt szociális segélyezés előbb-utóbb tönkreteszi a szabad piacgazdaságot és liberális társadalmi rendet. Ezért ezek nagy többségét meg kell szüntetni, és csak a legszükségesebb esetekre korlátozni.
Természetesen a társadalombiztosítás megszervezése az állam egyik elsődleges feladata legyen! A nyugdíjintézet, a betegsegélyezés, a betegellátás kiépítése és felügyelete, hogy öregek, betegek, az igazán segélyre szorulók tisztességesen élhessenek, de a szociálparaziták féken tartása is! A társadalombiztosítás fenntartására igazságos, de szolidáris járulékszabályzat lenne a legalkalmasabb. Elkülönítve az államháztartás más kiadásaitól, melyeket -ha más bevételek nem fedeznek,- akkor adók, vagy más bevételek egészítsenek ki, de ez kiegyenlített legyen! Ezen intézmények, de a társadalmi -állami vagy községi- tulajdonú üzemek vezetését se tölthessék be pártkatonák, illetve a politika funkcionáriusai! Ezek igazgatói, illetve intézői kizárólag az intézmények dolgozói közül kiváló, arra kompetens és érdemes személyek legyenek.
Az erkölcs, szorgalom, munkamorál a szociális állam alapja: egy mindenkiért, mindenki egyért. E nélkül nem érvényesül a jóléti társadalom! A szociálparaziták elszaporodása tönkre teszi a társadalmat, a nemzetgazdaságot, végül az államot. Ha a szociális állam, csődbe jut, akkor az egyén csak magára számíthat.
xxx

Kivonatok a “Világháborúk és győztesek” könyvből

Szocializmuson jóléti államot illetve társadalmat értünk, mely inkább utópikus, mint reális társadalmi rend. A szociális állam megvalósítása megköveteli az univerzális, szigorú, keménykezű államvezetést, amely az „egy mindenkiért, mindenki egyért” jelszavával szolidaritásvállalásra kényszeríti polgárait, hogy a szolidáris államrendet foganatosítsa. Idővel persze a hatalmi apparátusnak a saját hatalma fontosabb a népjólétnél. Így a szocializmus inkább egy médievális kor, mint a 20. évszázad rendszere. Viszont a szocializmust politikai szlogenként alkalmazni minden időben zseniális trükk.
Spann Othmar szerint a szocializmus univerzális államszisztéma, melyben az individuum köteles magát a közjónak, alávetni. A demokrácia a szocializmus ellenpólusa, amely az individuumnak – gyakran a társadalom hátrányára is – messzemenő jogokat biztosít. Így csak a szigorú, paternális államrend képes a gyengéket az erősek ellen megvédeni4.4A törvényhozás kötelessége a gyengéket az erősektől megvédeni”. Hammurapi szumíriai uralkodó, a mezopotámiai kultúra virágzása idején hozott törvénye.
xxx
A nacionalizmus és liberalizmus egymás függvényei, ikertestvérek, csak együtt egzisztensek! Avagy a szélsőséges liberalizmus intoleranciája nem ugyanazon fanatizmusból ered, mint a nácizmus5? 5Nácizmus. Németországban az inkább apolitikus társadalom, a pártok túl hosszú neveit lerövidítette. A szociáldemokratákat szociknak a nemzeti szocialistákat náciknak, nevezte. Később a konkurens pártviszályokban, lekicsinylőleg értelmezték eme rövidítéseket. Az angolszász világban a náci, a szovjet szóhasználatban a fasiszta jelzővel illetik a nemzeti megvallást, ami alatt kozmopoliták, mint internacionalisták a legbigottabb sovinizmust illetve a legintoleránsabb rasszizmust értik. Right or wrong6 6Right or Wrong: jó vagy rossz. a nacionalizmus a liberális korszak velejárója, mint a demokrácia vagy a szabad piacgazdaság.
xxx
Az első világháború a nemzetek közötti elsőbbség tisztázásáért folyt. A második világháborúban már az ideológiák harcoltak: a kozmopolita nemzetköziség a nemzeti presztízs ellen minden szkrupulus nélkül. Bármily időszerű volt is a liberalizmus az euró-amerikai civilizáció fénykorában, a szélsőséges liberalizmus két véres világháború és negyven éves hidegháború árán győzedelmeskedett a 20. század utolsó évtizedére, hogy a letűnése előtti néhány évtizedben a világpolitikát meghatározza.
xxx
Az első világháború következményeként Oroszországban a bolsevikok radikális pártja szerezte meg a hatalmat, amely a kor mindkét áramlatát, mind a liberalizmust, mind a nacionalizmust elvetette. A bolsevikek szerkesztettek egy sajátos ideológiát Marx7 7Marx Károly (1818-1883) a szocializmus teoretikusa, a marxizmus megalapítója, amely teória fából vaskarika, azaz a lehetetlenség mintapéldánya. és Bakunyin8 8Bakunyin Mihály Alekszandrovics (1814-1876) az anarchista államelmélet kiagyalója, amelynek megvalósításához csupán a felnőtt lakosságot kell kiirtani és az ifjúságot, az anarchia szellemében átnevelni. Tegyük fel, ez a társadalom megvalósul, ahol mindenki azt tesz, amit akar, ki védi meg a társadalmat saját maga ellen? írásaiból, majd kísérletezni kezdtek egy osztály nélküli kommunista társadalom kiépítésén, ami nem türt ellenzéket. Rendszerüket szocjalizmusnak, illetve szocialista-demokráciának nevezték. A rendszer a gazdaság irányítását is a legapróbb részletekig a politikusok okoskodásai alá rendelte. Ez a társadalmi kísérletezgetés rettenetes pusztítást végzett emberéletben, erkölcsi, szellemi, anyagi értékekben. Ez az embertelen szocialista szovjet szisztéma az államapparátus, vagy inkább a diktátor országlásává torzult, melyben a diktátor egyedül szabta meg mind a politika és társadalom irányát, mind a gazdaság teendőit.
A bolsevizmus és a liberális társadalom között harmadik rezsimként lépett fel Olaszországban a fasizmus, amely a szabadelvűség helyett a korszellem második mozgatóját, a nacionalizmust tűzte zászlajára. A rendszer megakadályozni próbálta, hogy a kor adekvát gazdasági rendszere, a szabad piacgazdaság, vadkapitalizmussá fejlődjön. A Japántól9 9Japán nem tartozik sem fajilag, sem földrajzilag az euró-amerikai kulturális körhöz, de 19. század végén egyetlen generáció alatt átvette a nyugat technikáját, majd felzárkózott a 20. század vezető országai közé. megteremteni kívánt ázsiai jólétközösség szintén nemzeti jellegű rezsim volt éppúgy, mint a harmincas évek elején Németországban hatalomra jutott nemzeti szocializmus.
E nemzeti rendszerek a demokrácia helyett a szocializmust ajánlották célul. A világuralomra törő bolsevizmus, vagy a kozmopolita globalizációval ellentétben, érdekszférákra osztották a világot: Németországnak Kelet-Európa, Olaszországnak Északkelet-Afrika. Japánnak a Távol-Kelet, Franciaországnak Nyugat-Afrika. Nagy-Britannia elégedjen meg számtalan gyarmatával és koronatartományaival, az Egyesült Államok pedig maradjon az amerikai kontinensen.
xxx
A harmincas évek végén három intranzigens rezsim gátolták egymás hatalmi kibontakozását: a liberál-kapitalista Angolszász világ; a sztalini bolsevizmus; és a nemzeti társadalmak. Hogy az egyiket eliminálják, a másik kettőnek szövetségre kellett lépnie, bármilyen ellenséges viszonyban is álltak egymással!
A lengyelek elvetettek bármilyen szövetséget Sztálinnal, de országuk két kontrahens Szovjetoroszország és Németország között gátolta, hogy ezek leszámolhassanak egymással. A német mint az angolszász diplomácia versenyre kelt a lengyel szövetséges megszerzéséért. Hogy a lengyeleket ágyútölteléknek szánták, azt már tisztázta a történelem. Hitler utalt a szovjet veszélyre, mely egész Európát fenyegette és hajlandó lett volna a két porosz terület közötti exterritoriális autópálya és vasúti átjáró fejében kiegyezni a lengyelekkel. Egyelőre. Ami előrelátható volt. Lengyelországnak éppoly fontos volt a tengeri kijárat, mint Németországnak az összefüggés porosz provinciái között. Ezért az angolszászoknak nem volt nehéz meggyőzni a lengyeleket, hogy közös erővel jól elverik a port Hitler hátán!
A szovjetek örömmel beszálltak volna egy nagy antifasiszta szövetségbe az angolszászokkal. Roosevelt a brit és francia külügyminisztereket küldte Moszkvába a Németország elleni koalíció összehangolására. Sztálin kölcsönös segélynyújtási szerződést követelt Lengyelországgal, Finnországgal és a három balti állammal. Nemcsak a finnek és baltiak, de a konok lengyelek is jobban tartottak a szovjet szövetségtől, mint a német ellenségtől. Hogy az angolszász diplomácia miben egyezett meg Sztálinnal a Baltikum és Lengyelország szovjet érdekszférába sorolásáról írásban vagy csak szóban, az ma is titok, de ha nem volt ez irányú egyezség, illett volna a szovjeteknek is hadat üzenni a lengyel szuverenitás megsértése után. Az is tény, hogy ezen országok a szövetségesek győzelmével, Finnország kivételével, valamennyien a szovjet zsákmányai lettek. A miniszterek még tudatták Sztálinnal, mind Nagy-Britannia, mind Franciaország hadat üzennek Németországnak, ha háborúba keveredik Lengyelországgal.
Sztálin rögtön parancsot adott az eddig is forszírozott haditermelés feltúráztatására, a Vörös Hadsereg technikai, anyagi és emberanyagának két éven belüli támadóképes szintre emelésére. A következő héten meghívták Ribbentropot.3 3Ribbentrop Joachim (1893-1946) Németország londoni nagykövete, később külügyminiszter. Megpróbált kiegyezni Nagy-Britanniával és Franciaországgal. Nürnbergben háborús bűnösként kivégezték. Moszkvába, hogy Hitlert beugrassák a lengyel háborúba.
1939 augusztus végén bombaként csapott be a hír4, 4Bár a világot tényleg meglepte a hír, de a sólymok a háttérbe már számítottak rá. Roosevelt szerint „a politikában minden ki van tervelve, semmi sem történik véletlenül.” Ribbentropp és Molotov5, 5Molotov, Skrjabin Vjacseszláv Mihájlovics (1890-1986) szovjet politikus több magas pártfunkcióban. 1939-1956 között szovjet külügyminiszter. Németország és Szovjetoroszország 10 éves megnemtámadási szerződést kötöttek! Egy titkos melléklet meghatározta a demarkációs vonalat a két nagyhatalom között: Finnország, Észtország, Lettország, Kelet Lengyelország a Narev és Szán folyóktól keletre, továbbá, Besszarábia (mai nevén Moldávia) a szovjet zsákmánya lesz. Litvánia és az ettől nyugatra eső országok német érdekterületbe tartoznak. Ez az egyesség szovjet részről jó sakkhúzás volt. Németország is lemondott Kelet-Lengyelországról és a Baltikumról, amelyet az angolszászok már hajlandók voltak Oroszországnak átengedni. Számíthattak a brit-francia szövetségesek Németország elleni háborújával, melyben reményeik szerint Európa népei végképp tönkreverik egymást. Miután pedig a Vörös Hadsereg, lengő zászlók alatt vonulhat az Atlanti-partokig. Hruscsov6 6Hruscsov, Nyikita Sergejevics (1894-1971) ukrán származású szovjet politikus. Sztálin halála után a SZKP első titkára. Nem sikerült uralmát megszilárdítania és elvtársai 1964-ben megfosztották minden hivatalától. szerint -aki már akkor Sztálin szükebb köréhez tartozott- a szerződés aláírását követő banketten Sztálin jókedvűen dicsekedte: „Most jól becsaptam Hitlert!”
A német-szovjet közvetlen határ egyezett az angolszászok kívánságával is, remélve, hogy ellenségeik előbb utóbb egymásra rontanak. Az angolok siettek az eddig Lengyelország sérthetetlenségére adott garanciát kölcsönös segélynyújtási szerződésre megújítani. Churchill mint tengerész, a német cirkáló elé leadott lövésnek értékelte ezt a szerződést, amely a lengyel kormányt még inkább egy esetleges kompromisszum ellen hangolta. A francia kormány fenyegetőzött: A németek 1000 francia repülőgéppel találják szembe magukat a lengyel légtérben. Az angolszász propaganda suttogó forrásaiból nem győzte a lengyel sajtó hangoztatni: A német tankok nagy részben papírmasé, Potemkin-falvak, Legfőbb haduruk egy káplár. A lengyelek hittek saját és ígérkező szövetségeseik erejében. Hiszen a francia hadsereget legyőzhetetlennek tartotta az akkori világ. A háborút német területen hitték megvívni, amelyet Berlin megszállásával győztesen fejeznek majd be. Így a lengyel kormány inkább a konfrontáció, mint a konszenzus mellett döntött. Hitlernek sem volt ideje a tétovázásra. Az összeköttetést a két porosz terület között meg kellett teremtenie, mielőtt ellentábora kerekedne felül, annak ellenére, hogy tábornokai még nem tartották hadseregüket elég felkészültnek a szövetségesek egyesült hadserergeivel megmérkőzni.
A győztesek minden állítása és propagandája ellenére, sem érte a szövetségeseket olyan készületlenül ez a háború. A Maginot-vonal mögött a francia hadsereg rövid időn belül száz jól felszerelt hadosztályt, Európa leghatalmasabb hadseregét mozgósíthatta, Németország hátában pedig készen álltak a lengyel és csehszlovák hadseregek. Hogy Nagy-Britannia nem tartott milliós szárazföldi hadsereget fegyverben, mint a kontinentális hatalmak, azt szigeti státusza tette lehetővé. Felesleges lett volna nagy hadsereget finanszírozni, hiszen a Royal Navy többszörös fölénye konkurenseivel szemben, távol tartott minden ellenséget a brit szigetektől. Annál inkább készült fel a brit légierő egy összecsapásra, hisz ez a fegyvernem alkalmas volt nemcsak a szigetországtól távol tartani a háborút, mi több az ellenség országába vinni!
Hogy nem sikerült a német konkurenst egy koncentrált támadással az első csapásra összeroppantani és megsemmisíteni, Churchill szerint az állig felfegyverzett nagycseh hadseregen múlott, amikor az 1938 őszén ellenállás nélkül reterált.
xxx
A kis államok szuverenitása inkább csak illúzió! Már békeidőkben kénytelenek alávetni magukat országukhoz legközelebbi hatalmi csoportosulás érdekeinek. Az erősebb hatalmak háborús viszályaiba saját érdekeik ellenére is belekényszerülnek41. 41A stratégiailag fontos Norvégiát és Dániát megszállta a Wehrmacht, épp amikor a szövetségesek már útban voltak, hogy Skandináviát saját részükre biztosítsák. Belgium, Luxemburg és Hollandia a háború útjában álltak. A balti államok elzárták a szovjet tengeri kijáratát. Perzsiát megszállták, a szovjet brit szövetségesek mert számukra ez volt a legelőnyösebb út a szovjetet ellátni. Az izlandi támaszpontra az angolszászoknak volt szükségük, Nagy-Britannia és Szovjet-Oroszország ellátásához. Izlandot előbb a britek szállták meg, majd néhány hónap után átengedték az amerikaiaknak. Svájc és Svédország csak földrajzi helyzetüknek köszönhették, hogy megtarthatták semlegességüket. Ez lett a sorsa a Balkán-államoknak a második világháború alatt. Egy nagyobb, szolidabb, bár több nemzetiségű, de egységes ortodox népességre alapuló Balkán-állam (Szerbia, Montenegro, Makedonia, Bulgária, Görögország, valamint Románia) történelmi hivatásának tudatában, Európa délkeleti szárnya védelmére, a semlegesség szigorú betartásával, talán kimaradt volna a konfliktusból. A tengelyhatalmak és az angolszászok közötti ellentétek kiéleződésével megkezdődött a vetélkedés a Balkánért. A britek saját balkán terveik mellett számolhattak a tengelyhatalmak balkáni, törökországi áttörésével Szíria, Irak irányába, hogy Anglia közel-keleti érdekeltségeit harapófogóba zárják. A szovjetek szintén a Balkánon keresztül kívántak kijutni a Földközi-tengerre. A tengelyhatalmak a Balkánt saját életterükhöz sorolták, de stratégiai okokból sem engedhették át ellenségeiknek.
Az állhatatlanságáról amúgy is hírhedt Románia, miután Nagy-Britannia visszavonta függetlenségére adott garanciáját és a Szovjet okkupálta keleti tartományait, kénytelen lett a német oldalra szegődni. Ezzel Hitler nemcsak a román olajforrásokat szerezte meg, hanem egyben újabb kiinduló bázishoz jutott a Szovjetunió elleni hadműveletekhez.
A szovjetektől való félelem indította Bulgáriát német csapatok behívására, amikor Churchill követe Moszkvába érkezésekor -üdvözlő nyilatkozatában- a Balkánt a Szovjetuniónak ítélte, majd Sztálin a Finnország, Bulgária, Románia és a török tengerszoros feletti hegemóniát követelte Hitlertől. Így került be a hármasszövetségbe.
Jugoszlávia két malomkő közé került. Az olasz-görög háború kitörésekor a kormány attól tartott, hogy országuk belekerülhet a konfliktusba. Viszont a háború jó alkalmat kínált Szaloniki macedón tengeri kikötő megszerezésére, amire Szerbia, már a török függőségtől történt felszabadulása (1878) óta igényt tartott. Pál herceg a német diplomáciát kérte fel a közbenjárásra. A németek elérték az olasz garanciát a jugoszláv határok respektálására, egyben kilátásba helyezték Szaloniki átadását. A jugoszlávok megnyugtatására megköttették a magyar-jugoszláv barátsági szerződést, bár Jugoszlávia magyar területeket tartott megszállva. Viszonzásként megkívánták Jugoszlávia csatlakozását a háromhatalmi szövetséghez. Erre a semleges Roosevelt minden rosszal fenyegette a jugoszlávokat és zároltatta hatalmi körében a jugoszláv javakat. A jugoszláv miniszterelnök egy delegáció élén mégis Bécsbe utazott és aláírta a belépési szerződést. A birodalomból hazatérő kormánytagokat a belgrádi pályaudvaron Simovics42 42Simovics, Dusán (1882-1962) jugoszláv tábornok és politikus. vezérkarifőnök letartóztatta, aki magát nevezte ki kormányfővé. Leváltotta Pál herceget és legitimációként a kiskorú II. Pétert43 43II. Péter (1923-1970) 1942 tavaszán néhány napig jugoszláv király.tette meg Jugoszlávia királyává. Simovics politikájában az angolszász vonalra váltott. Még maradt ideje a szovjetekkel megnemtámadási szerződést kötni. A tengelyhatalmak természetesen nem tűrhettek két ellenséges hatalmat a Balkánon és 1941. április 6-án Olaszország, Ausztria, Magyarország, Románia és Bulgária felől támadásra indultak Jugoszlávia és Görögország ellen. Egyben megkezdték Belgrád bombázását. Horvátország, amelyet az első világháború győztesei nagyszerbiához csatoltak, már a háború első napjaiban kinyilvánította függetlenségét. Horvátország kiválásával Magyarország megszűntnek tekintette a délszláv államot. Érvényét vesztettnek nyilvánította a puccs előtti kormánnyal nemrég kötött barátsági szerződést és visszavette a magyar többségű területeket: a Bácskát, a baranyai háromszöget és a Muraközt44. 44A régensherceg kormánya igyekezett a tengelyhatalmakkal jó viszonyt tartani, ezért német kezdeményezésre Magyarország -bár Jugoszlávia magyar területeket tartott megszállva- 1940 decemberében barátsági szerződést kötött Jugoszláviával, mely a békés határrendezést is előirányozta. A belgrádi puccs és politikai irányváltás azonban új helyzetet teremtett, amit a tengelyhatalmak nem tűrhettek. Magyarország viszonyát Berlinnel már a Lengyelország elleni hadjáratban megtagadott részvétel is megnehezítette. Most, ha a Jugoszlávia elleni háborúban újra semleges akar maradni, bizonyosan Belgium sorsára jut. Háború vagy megszállás között kellett választania Magyarország miniszterelnökének, gróf Teleki Pálnak (1879-1941). A néhány héttel ezelőtt Jugoszláviával kötött, barátsági szerződést ő maga ratifikálta! A kétségbeesett miniszterelnök, nem talált kiutat, hogy maga és hazája becsületét megőrizze: Tiltakozásul a hadbalépés ellen, önkezével vetett véget életének.
Bulgária megszállta a Szerbiával vitatott Macedóniát, Olaszország pedig a dalmát tengerpart egyes részeit. A jugoszláv mozgósításra, a nemzetiségek nagy része be sem vonult a közös hadseregbe, így a magára maradt szerb hadsereg tizenegy nap multán 1941. április 17-én kapitulált az amúgy is hatalmas túlerővel szemben.
xxx

11. A hidegháború.

Potsdamban a megszállt Berlin egyik elővárosában ültek utoljára egy asztalhoz a győztesek, hogy a jaltai illetve teheráni osztozkodást foganatosítsák. Amíg a győztesek Potsdamban tárgyaltak, a két frissensült szuperhatalom, Szovjet-Oroszország és az Egyesült Államok ideológiái már háborúban álltak egymással Kínában, Vietnámban, Görögországban.
A jaltai megállapodás szerint a négy győztes hatalom: az Egyesült Államok, Szovjet-Oroszország, Kína és Nagy-Britannia a háború után, mint világrendőrök őrködnek az örök világbéke felett. Csupán az ideológiai nézeteiket felejtették el a békegyártók összeegyeztetni, mert mindegyik békeharcos a saját ideológiájában látta a béke zálogát. Sztálin elvtárs elérkezettnek vélte az időt, hogy a világ proletárjait saját uralma alatt egyesítse. Amerika urai persze a maguk liberális-kapitalista American way of life1ban 1American way of life: amerikai életstílus. látták az utat a freedom and peace2 2freedom and peace: Szabadság és béke. felé. A világrendőrök egyike, Kína, még mindig polgárháborúban állt. Itt már összecsaptak a győztesek ideológiái. A szovjet hadsereg, amely Japán összeomlása után Mandzsúriát és az északi Kínát megszállta, ellátta Mao Ce-Tung3 3Mao Ce-tung (1893-1976) a kommunisták győzelme után, 1949-től haláláig, Kína államfője és teljhatalmú diktátora lett. Császári hivatalnokcsaládból származott és a nobilis mandarin nyelvet beszélte, mint a kínai kommunista elit legtöbbje. Egy vidéki palotában született, bár szülőházaként, a kúria helyett egy parasztházat mutogatnak a népnek és a külföldi látogatóknak. vörös hadseregét fegyverrel, amíg az amerikaiak régi szövetségesüket, a balnemzeti Csang Kai-sek4 4Csiang Kai-sek (1887-1975) a Kuomintang állampárt, egyben Kína katonai és polgári vezetője.Kuomintang5 5Kuomintang Párt: Bal-nemzeti kínai párt. Tulajdonképpen az 1980-as évek végétől újra reneszánszát éli Kínában, ha a rendszer kommunistának is vallja magát. pártját illetve rendszerét támogatták. Nagy-Britannia gazdasági ereje már az első világháborúban is gyengének bizonyult. A második háborút Amerika segítsége nélkül egyáltalán nem lett volna képes végigküzdeni. A majd millió fős hadsereget, amely a háború végén fegyverben állt, nem bírta az ország tovább finanszírozni. Franciaország, amelyet udvariasan szintén a nagyhatalmak közé soroltak, sem volt jobb helyzetben mint Nagy-Britannia. Az újra francia gyarmattá lett Indokinában épp akkor kiáltotta ki Ho Si Minh6 6Ho Si-Minh (1890-1969) a Vietnámi Kommunista Párt alapítója, később Észak-Vietnám diktátora.a kommunista Vietnámi Köztársaságot. Így aztán az örök béke ugyancsak várathat magára!
xxx

12. Új világrend

A háború utáni konjunktúra a 20. század második felében, Amerika és a nyugat-európai népek aranykora volt. Európa kellemes jólétben élt Amerika védnöksége alatt. A háborúban tőlük legyőzött vagy felszabadított európaiak, kényelmesen alávetették magukat Washington gyámkodásának, delegálva a védelem és a jövő gondját a tengeren túlra. Annyira, hogy már az önvédelmi készség helyett a defetizmus regnál. A gazdasági boom és a győztesek praktikái mind több, nem az európai kulturális körből származó idegen fajú népeket hoztak az amúgy is túlnépesedett Európába. A bevándorlok, sőt leszármazottaik nagyobb hányada új proletáriátust képez, mely igénytelenebb életkörülményekkel is beéri mint az őshonos lakosság. A dinamika hiánya pedig a stagnáció! Így idővel itt is ugyanaz az identitásvesztés fenyeget, amiben Amerika szenved1. 1.Gyér bevándorlást lehet vérfelfrissítésként propagálni, de sereges bevándorlók, már nem vegyülnek a hazai népességgel. Ezek kisebbséget képeznek, ami idővel az ország megosztásához, ha nem polgárháborúhoz vezet. Ma sem európai politológus, sem politikus, tulajdonképpen senki nem érzi magát hivatottnak Európa jövője végett szót emelni, pedig ideje lenne az új reneszánsz tervezésnek, mielőtt Amerika szétesik, vagy Oroszország Európára lesz utalva.
A szovjet veszély megszűntével Amerika Európa feletti gondoskodása és gyámsága feleslegessé vált. A NATO-ra, mely mindjobban a nemzetközi finánchatalom eszközévé alacsonyul bolygónk feletti hatalma biztosítására, sem Európának sem, az Egyesült Államok népének semmi szüksége nincsen. Az Egyesült Államok száz éven belül szétesnek a faji és nemzetiségi konfliktusokon. Ezzel az a szupremácia, amit hatalmi körei ma korunk felett birtokolnak, szintén szertefoszlik. Akkora már a nemzetek java része átvette a nyugat technológiáját. A török népek ostromolni fogják Európa délkeleti határait, ugyanakkor az arabok majd délről fenyegetnek. Európa pedig nem építhet Amerika örökös gyámságára. Ezzel időben számolnia kell!
Európa csak úgy mentheti át magát a jövőbe, ha átértékeljük múltunkat! Felhagyunk egymás iránti ellenszenveinkkel, és egyenjogú nemzetek szövetségévé válunk. Ráébredünk, hogy az egymás közötti versengés sodorta két téridegen hatalom gyámsága alá kontinensünket. Következetesen el kell ismerni, hogy nem csak azon népek felelősek Európa hanyatlása miatt, melyek feltétel nélküli kapitulációra kényszerültek. Mert ez irányba átértékelni, mint felejtenivalója, van mind a győztes, mind a vesztes oldalon állóknak egyaránt, mert mi európaiak valamennyien a világháborúk vesztesei vagyunk.
Kevesen vannak, akik Európa mai állapotán keseregnének, de előbb-utóbb jön a fekete leves, ha nem kezdünk szuverén külpolitikába, nem rendezzük pénzügyeinket,2 2Az ezredforduló óta a nemzetközi fináncoligarcha, mind arcátlanabbul, minden trükköt bevetve, kényszeríti uralma alá a nemzeti kormányokat. Az Európai Központi Bank, a FED az IMF államot képeznek az àllamban. „függetlenek!”-alapszabályaik szerint- a kormányoktól sem tanácsot, sem utasítást nem fogadhatnak el! Ki kormányozza akkor ezeket szupranacionális burjánzásokat? Ki ad nekik tanácsot és utasításokat?! Ameddig őket nem a kormányok ellenőrzik, ők kormányoznak minket!
ha nem gondoskodunk mielőbb saját védelmünkről, nem szabadulunk meg Amerika gyámságától, akkor nem tudjuk magunkat átmenteni a jövőbe sem!
Európa volt nagyhatalmai ébredjenek rá, hogy az európai népcsaládon belüli időrendi szupremációjukat elvitte az idő. Régi dicsőségük restaurálását meghiusítja a történelem. A gloir de la nation2 2.Gloire de la nation: Nemzeti dicsőség (nagyság).odaveszett Waterloo-nál. Nagy-Britanniát maga alá gyűrte tengerentúli szövetségese. Németország felett pedig éppúgy eljáróban van az idő, ahogy volt vetélytársait egymás után túlhaladta. A mai Németország már nem lenne képes majd az egész világ ellen hadat viselni, mint az elmúlt évszázad első felében!
A keleti Közép-Európa népeinek visszatértével a szellemi, gazdasági és politikai Európába, a szubkontinens újra egésszé vált. Ezzel a történelem túlhaladott a háborútól kikényszerített status quon. Az újraegyesülés nemcsak igenlőkre talál, ugyanoly számos ellenzői tábora az újraegyesült Európa mindkét oldalán Pedig e nemzek Európa keleti bástyái, és erős, harcra kész ütközőállamokra, erre a keleti sáncra, a centrumnak épp oly szüksége van, mint a kelet-közép-európai és balkáni népeknek az európai népcsalád szolidaritására, ha az ellenség ezeket a keleti sáncokat fenyegeti. E népeket Európa nem hagyhatja cserben. Magukra Hagyva nem lesznek elég erősek hivatásukat teljesíteni, Európát megvédeni és a következő keletről érkező hódító martalékaivá lesznek. Akkor az új hódító újra ott fog állni, ahol nemrég a Vörös Hadsereg: az Elbánál, ha nem a Rajna elött. Ez pedig Európa lassú halálához vezetne!
Olvasd tovább a Világháborúk és Győztesek könyvben.
Weboldal: www.librikus.hu
Email: librikus@gmail.com.hu